Maud 1877-ben született amerikában és cirkuszi artistaként dolgozott hosszú évekig. A tetoválás szeretetét Gus Wagnernek köszönheti aki úgy jellemezte magát, mint a „legművészibb ember Amerika történelmében”. 1904-ben Lousianában ismerkedtek meg egy a cirkuszi túra állomása miatt és romantikus randi helyett Maud előszőr tetováló leckét kért a férfitől. A test ilyen jellegű díszítése annyira megtetszett neki, hogy elkezdte kitanulni az akkoriban még handpoke módszerrel készült tetoválást. Ennek lényege, hogy pontról pontra, mm-ről-mm-re apró tűszúrásokkal haladnak az emberi bőrön, egyetlen tűvel. A saját teste ugyan úgy gyakorló felületként szolgált neki mint másoké kezdetben, így hamar szenvedélyének látványos jelei voltak. Ennek köszönhetően a cirkuszi társulat már nem csak, mint akrobata, és későbbi test torzítóként alkalmazta, de a tetovált nő attrakcióként is színpadra lépett. Abban az időben ez side show elemként volt jelen, ami a fő műsorszámok színesebbé tételéért voltak felelősek. A test ilyen fajta ”torzítása” legalább annyira látványosság számba mentek, mint a szakállas nő, vagy testi deformációval született társulat tagok.
Gussal való közös szenvedélyük összekovácsolta őket, és néhány évvel később összeházasodtak, majd ezt követően másik államba költöztek, ahol tetováló művészként kezdtek tevékenykedni. A lokáció váltás miatt lehetőség nyílt a kultúra megismertetésére más városokkal, és embertömegekkel, amit előszeretettel alkalmaztak. Több karneválon, vidámparkban, freak-show és burleszken vettek részt, ahol látványosságként és egzotikumként tekintettek rájuk tetováló tevékenységük mellett. Érdekességük, hogy mire Maud magabiztosan elsajátította a handpoke használatát Samuel O’reilly (new york-i tetoválóművész) Thomas Edison egyik kevésbé ismert találmánya (elektromos toll) alapján kifejlesztette a tetováló gépet. Az új eszköz alig néhány év alatt futótűzként terjedt el az akkoriban még szűk réteg számára. A Wagner házaspár is hallott az újításról, de ők megmaradtak a tradicionális vonalnál.
Sajnos nemigazán maradtak fent iratok, beszámolók Maud munkáiról, de jellemző volt az amerikai hazafias szimbolika és mintázatok amik sok esetben saját maga bőrét is takarták. Állatok és női karakterek színesítették, illetve saját neve a bal karján. Ezekben az időkben a női egyenjogúság még nem volt terítéken, de Maud a külsőjével úttörőnek számított amerikai történészek szerint, még ha nem is szándékosan. Saját maga döntött arról, miként kíván megjelenni és a férfiak erőteljes véleményével ment szembe illetve sok esetben elítélték őt döntése miatt.
Gus és Maud házassága két gyermeket hozott, akik közül Lovetta már 9 évesen anyja nyomdokaiba szeretett volna lépni. Ez azt jelentette, hogy már ilyen fiatalon elkezdte kitanulni szüleitől a technikát, miként válhat tetováló művésszé. Lovetta idővel egyike lett azon kevés tetoválóknak, akinek a testét nem takarta egyetlen minta sem. Ennek oka részben anyja volt, aki megtiltotta Gusnak, hogy a lányukat vászonként használja, ahogy sok esetben vele tette. Apja halála után Lovetta elhatározta, ha a nagy Gus Wagner nem tetoválhatta őt, akkor senki más sem fogja. Maud férje halálát követően 20 évvel később 83 évesen hunyt el 1961-ben.
Maud Wagner hagyatékát lánya vitte tovább, aki 1983-ban végezte el utolsó munkáját Sailor Jerry egyik kedvenc művészén a popkultúra számára talán sokak által ismert Don Ed Hardyn.
Apró érdekesség, hogy maga Thomas Edison is viselt tetoválást. Alkarján 5 pont mintájában amit feltehetően az elektromos toll/első tetoválógép próbája során szerzett.