Úgy gondolom, a Japán kultúra az európai ember számára különleges lehet. A nemzet gazdag a művészeti örökségekben, elég csak az egyedi szentélyekre, templomokra gondolni vagy a kifinomult esztétikai érzéküknek köszönhető egyéb műalkotásokra. Nem könnyű olyan szegmenset találni az országban, amit ne fémjelezne az egyedi látás- vagy ábrázolásmód. Hosszú oldalakat lehetne írni róluk, de most csak rövid betekintéskén a tetoválásokhoz való viszonyukat szeretném ismertetni.
Japán és a tetoválás közti kapcsolat nem túl zökkenőmentes. Az ország egyike azoknak, akik a legkevésbé szimpatizálnak a művészeti ággal és még inkább azokkal, akik bőrüket tintával teszik színesebbé. Bár hozzá kell tenni, az utóbbi időben rengeteget változott a megítélés. Gyakori tévhit, hogy a yakuza tagok miatt van ez az ellenszenv ugyan közre játszik ebben, viszont semmiképp nem ez az egyetlen ok. Ennek gyökerei már az írásos történelmi emlékekben felfedezhető.
A tetoválás kezdete és arany kora
Időszámításunk elött 14 000-300 között a japánok által Jomon érának nevezett időszakból származik egy agyag figura, amit az első leletként tartanak számon, mint feltehető bizonyíték a tetoválás létezésére a térségben. Bár vitatható ennek ábrázolása, de a kép alapján egy felsőtestet láthatunk, amit törzsi minták, hegek, vagy festés díszíthet. A tetoválást ebben az esetben nyilván nem a mai modern értelmében kell nézni, sokkal inkább a testfestés az ami előkerül, mint ezen művészet őse, bár időszámításunk elött az ókori egyiptomiak is végeztek már tetoválás így nem kizárt ennek az eshetősége sem. A nemzettel kapcsolatos első írott tetovált emléke időszámításunk után 300 körüliről származik. Egy kínai dinasztia feljegyzései alapján megjelenik egy japán férfiakból álló csoport, akinek teljes testét (arcukat is) különös mintázat fedte el, ami bőrükkel egyé vált. Sajnos ennél jobban nincs részletezve, de a megfogalmazásból ítélve feltételezni lehet, hogy nem egyszerű testfestésről volt már csak szó. Elképzelhető a tetoválás egy korai változatával találkoztak…
Az írott japán történelemben előszőr időszámításunk után 720-ban kerül elő említés ahol a tetoválás mint billog van jelen egyfajta büntetésként. Ezt csak is a legsúlyosabb bűntettekért rótták ki, mégpedig az elkövető homlokát jelölték meg a bőrük alá juttatott színezékkel. Mind ezt azért, hogy a civilek tanúi legyenek a bűncselekmény súlyosságának, tudván örök életre megbélyegezhetik magukat. Az idő múlásával változott a tetoválás kultúrája, és kivitelezése viszont továbbra is a bűnözői élet egyik stigmáját jelentette.
Az Edo érában (1603-1868) korábbi határozott keretiből a tetoválás kezdett más irányba menni. Stílus irányzattá látszott alakulni, ami leginkább egy kínai novellának volt köszönhető (Water Margin*) ami karaktereit testfestéssel ábrázolta. Kétségtelenül ez volt a tetoválás aranykora a történelemben Japán területén. Ezekben az időkben a művészet ezer arca kezdett virágzani a területen. Kabuki**, ukiyo-e festészet***, woodblock**** és természetesen a tetoválás. Mindegyik ág egy tőről fakadt és egyik a másikat inspirálta. Feljegyzések szerint sok woodblock művész munkáját tetováló mesterek (vagy épp a művészek maguk) a bőrre vitték fel, így gyakran együtt dolgoztak és az eredeti mű rajongói maguk váltak műalkotássá.
Viszont a kormány kezdte érezni a tetoválás terjedésének esetleges problémáját. Az irányzatot kedvelté tevő novella hősei lázadók voltak, akik a császár uralmát igyekeztek gyengíteni. Ennél fogva hiába csak fiktív történetként jelent meg az írás ennek súlyát nem akarták, hogy a valóságban is megérezzék. Ezért a tetováláshoz párosulni vélt ideológiát gyökeresen el akarták törölni a dinasztiák.
Modern kor
A nyugati kultúra hatása jelntős forduló pont volt Japán életében a tetoválásokkal kapcsolatban. A XIX. században Ázsia több területe megadta magát a gyarmatosításnak, míg Japán kormánya betiltotta a tetoválást. Attól tartottak, hogy a nemzet barbárnak, és elmaradottnak fog látszani a nyugati társaihoz képest. Ez a helyzet sokkal erőteljesebben jelen volt Hokkaido és Okinawa környékén. Sok területen a női törzsi tetoválások kultúrálisan mélyen gyökereztek ezért ennek forrását is próbálták elzárni. A térségben előfordult, ahol lazábban fegyelmezték a népet, de végeredményben a szankció betartása sikeres volt. A törvény 1948-ig maradt életben amikor is az amerikai megszállók feloldották ezt a tilalmat.
1960-ban elkezdtek megjelenni a gengszter filmek, amiket előszeretettel hívtak yakuza filmeknek is. A bűnözői élet stigmatizálása itt is megjelent de néha önkéntes vállalkozás volt a karakterek részéről, de talán mondani sem kell, hogy kizárólag a negatív szereplők jelentek meg tetoválásokkal a filmvásznon. Közel sem szándékosan de a yakuza életvitel és a tetoválás a filmeknek köszönhetően indult el útjára és szépen lassan elválaszthatatlan párossá alakult ez a kettő ami egyfajta művészi-bűnözői életstílussá vált. A fiatalok előszeretettel akarnak rosszfiúk lenni, ezzel kitűnni a tömegből és imponálni másoknak. Az első ilyen nagy hatású film 1965-ben jelent meg Showa zankyo-den néven. A leírtak fényében talán már érthető, hogy a japánok miért is gondolkodnak a tetoválásról úgy, ahogy. Történelmükben már igen korai időktől számítva mindig a bűnt szimbolizálták a bőrön viselt minták ezért talán kissé elcsépelve de mondhatjuk, hogy génjeikbe van kódolva a tetoválás iránti ellenérzés.
Napjainkban folyamatosan változik a művészeti ág megítélése a régióban de el kell fogadnunk ennek mélységét és szélességét, hogy a kultúrájuk jelentős része és meghatározó többsége mindig elítélte a tetoválást mivel sosem rendelkezett igazán pozitív töltettel.
*Az egyik legrégebbi kínai novella ami mandarin nyelven írodott amit Shi Nai’an-nak tulajdonítanak. Egy tragikus történet ami elmeséli hogyan lázadt fel 108 törvényen kívűli a kormányzás ellen. A novella jelentős irodalmi műalkotás ami mangaként is fel lett dolgozva, csak úgy mint filmvásznoz vagy videójáték formájában.
**A kabuki egy japán színházi műfaj, ami az Edo kor kimagasló kedvence volt. Tánc és éneklés egyvelege.
***Ukiyo-e festészet egyedi stílusú japán ábrázolásmód. A szó maga azt jelenti lebegő világ képei.
****woodblock az ukiyo-e ábrázolásmódot használva fafaragásként jeleníti meg a képeket. Egy falemezt használ vászonnak, amit egyedi technikával és eszközökkel valósít meg.