Sokak által kedvelt tetoválás minták ezek, de vajon tudjuk milyen jelentéssel is bírnak? Sokszor, sokan egy megadott mintával érkeznek a szalonokba és előfordulhat, hogy nem is tudják a véletlenszerűnek tűnő ábrák jelentését. Pedig bizonyos értelemben hasonló elővigyázatossággal kellene ezeket is kezelni, mint az arab írást, vagy a kínai/japán szövegeket. Nehogy aztán véletlenül valakire a ’csirke leves’ felirat kerüljön az ’család’ helyett. Kicsit kutakodva, több forrást átnézve hoztam el egy kis háttér infó csomagot és jó néhány mintát, amivel talán megfontoltabbá tehetjük a döntést. Miért pont a maori és nem más polinéz törzsi minta? Azért, mert egyrészt erről a legkönnyebb információt találni nagy mennyiségben, másrészt pedig mivel nagyobb közönséget érdekel ez mint a szigetvilág többi törzsének kultúrája. Viszont idővel talán a hawaii, szamoai vagy más tribal történetek is előkerülnek majd.
A tetoválás rövid háttere
Az Új-Zélandról származó őslakók a Polinéz szigetvilágból hozták a testdíszítés művészetét, amit ők maguk moko-ként neveznek, bár a köztudatba maori tetoválásként épült be. Számukra ez a kultúrájuk része, erős köteléket képez közöttük és szent hiedelem övezi.
Világnézetüket a mintázatok is tükrözik, mivel nincs két tökéletesen egyforma személy, ezért nem is létezhet két tökéletesen egyforma tetoválás sem. Számukra a testükön megörökített utazás ez, ami formálja életüket, ezért mély spiritualitást is társítanak hozzá, csak úgy, mint társadalmi és törzsi státuszt. A moko a törzsi kultúra kézműves hagyományát őrzi mind a mai napik, akár bármely más tetoválás a maoriak által végzettek közül. Olyan ez számukra, mint nekünk magyaroknak a matyóhímzés, a kultúrájuk egy meghatározó része.
A maori tetoválóművészt tohunga ta moko-nak nevezik, ami annyit tesz moko specialista. Ezek az emberek hatalmas tiszteletnek örvendenek a közösségen belül, és sérthetetlen, már-már szent pozícióban vannak tartva. Többnyire férfiak töltik be ezt a titulust, de olykor, ritkább esetben nők is elérhették a pozíciót.
A 19. század közepére jelentősen csökkentek a maori tetoválások, főként a férfiak körében, bár a nőknél ez a 20.században is fennmaradt. Az 1990-es években kezdett feléledni az igény rá a törzsi kultúra őrzés jegyében, de addigra már nem feltétlenül a régi eszközök segítségével. Sok esetben modern tetoválógépeket használtak és használnak napjainkban is. A régi szimbolikákat újakkal vegyítik és aktualizálják, ez főleg a nyugati kultúra befolyása miatt jelentkezik.
Törzsi legenda
A helyi legendák kevésbé racionálisak. A törzs szerint a ta moko egyenesen az alvilágból származik. A történet szerint Mataora, egy helyi harcos beleszeretett az alvilág hercegnőjébe, Niwareka-ba. A hercegnő megmutatkozott a felvilágban, ahol összeházasodtak. Röviddel egyesülésük után a nő megszökött, mivel férje bántalmazta őt. Mataora bűntudattól hajtva ismét az alvilágba látogatott, ahol felesége családja fogadta, de azok megalázva nevették ki földi küllemét, rongyos ruháit és esetlen arcfestését. A bocsánatért esedező férj feloldozást nyert, de csak azzal a feltétellel, ha Niwareka a ta moko-t alkalmazhatja férjén, ezzel elmesélve az eddigi életük történetét az arcán. Mataora beleegyezett, és így tértek vissza a felszínre, majd hozták el a ta mokot a maori törzs számára.
Az arc tetoválása – Ta Moko
Mi az a Ta Moko? Gondolom merül fel a kérdés mostanra. Ez a kifejezés jelenti a maori törzs számára kizárólag a fej/arcra végzett tetoválás fogalmát. Nem összekeverendő a Kirituhi-val aminek a jelentése a ’bőr művészet’ (kiri-bőr, tuhi-művészet). Utóbbit a test minden más részére végzett tetoválásra értik.
A törzs életében az arcra való tetováltatás a legjelentősebb. A kultúrájukban gyökeredzik mind ez, mivel az önképük ismerete szerint a fej a test legszentebb része. Nem csak a mintáknak, de a testrészeknek is szerepük van a maori kultúrában, így igen fontos, hogy milyen tetoválás hova kerül. Az arc/fej tetováltatását mai modern értelemben úgy is fel lehetne fogni, mint egyfajta élő igazolványkép, vagy rövid önéletrajz. Mivel ide az egyén törzsi hovatartozása kerül, illetve társadalmi helyzete. A teljes fejrészt egyfajta térképként osztják fel, ami meghatározott jelölésekre szolgál.
- homlok – személy általános rangja
- szemöldök környéke – személy pozíciója
- szem alatti rész – a törzsön belüli rang
- halánték – családi állapot
- orr alatti rész – a személy aláírása/ kézjegye
- arc két oldala – a személy végzendő feladatai a mindennapokban
- áll – mana megjelentetésé
- állkapocs területe – anyai és apai vérvonal, családfa
Az alábbi képeken megfigyelhető a minták különbözősége.
Fontos, hogy a ta moko csak magas státuszú tagok számára volt elérhető. Alacsonyabb beosztásúak, vagy rabszolgák nem voltak jogosultak rá, ezért mindenképpen kiváltságként tekinthettek rá. Az viszont az egyik legsértőbb volt egy férfi számára, ha a törzsön belül nem ismerték fel a moko-ja alapján státuszát.
Ide csak apró gondolatként szúrnám be, milyen érdekes az eltérő kultúrák szocializálódása Míg itt a tetoválás jutalom, addig az a Német Birodalomban egy negatív töltetü billog volt a koncentrációs táborokban.
Mielőtt tovább mennék, fontos, hogy tisztázzuk mi is pontosan a mana jelentése. Mivel írtam, hogy az áll alatti terület ennek a fogalomnak van tulajdonítva. Azért is jelentős ez a szó, mivel a maoriak számára ez egy eszme. Iránymutatás és meghatározó az életben. Mivel európai, magyar személyként nem érzem át a kultúra gyökereit ezért nem is fogom tudni pontosan átadni, de megpróbálom körül írni, és kicsit közelebb hozni. A mana a természet ereje, ami egyetlen személyben vagy tárgyban testesül meg. Ez lenne az elfogadott definíció de nekem ez úgy hangzik mint valami magasan spirituális dolog amit nehezen lehet leírni, csak úgy mint a lélek fogalmát. Talán az európai embernek ezzel lehet a legkönnyebben párhuzamot vonni. Rengeteg mai modern maori származású embernek kizárólag az áll alatti rész van tetoválva. Úgy gondolom azért, mivel a mana életfilozófiája és az arc díszítése a legerősebb kulturális oszlopok a történelmükben.
Az arc térkép szerű felosztásánál még érdekes lehet megemlíteni, hogy a bal és a jobb állkapocsra az anyai és apai leszármazottak, és családfa kerül. Amennyiben a felmenők közül csak az egyik oldal volt magas rangú beosztásban (ta moko-t kiérdemlő státusz) úgy az arc másik oldala üresen maradt.
Borzasztó történelem
A történelmi feljegyzések szerint, az 1700-as évek vége felé James Cook kapitány találkozott előszőr a modern világ zászlósaként a maori törzzsel. Ő maga adoptálta az újvilág számára a tattow szót (későbbiekben tattoo) amit az őslakosoktól épített be nyelvükbe (tautau). Az első ilyen találkozása a test díszítésével számára lenyűgöző volt és számtalan kérdést vetett fel, amira izgatottan kereste a választ. Idővel a rendszeres misszionárius látogatások miatt, a Brit fennhatóság úgy döntött megismeri a kultúrájukat, miközben paradox módon kereszténységre téríti a bennszülött törzsként emlegetett zárt közösséget. Állandó hajóutak mellett 1814-ben az akkori törzsfőnököt (Hongi) Európába hajóztatták kulturális céllal.
Hongi az Oxfordi Egyetem professzoraival kezdett el kétnyelvű szótáron dolgozni, és lefordították a Bibliát maori nyelvre. Az erőfeszítéseiért IV. György ajándékokkal halmozta el a törzset evangélikus cselekedeteikért. A törzsfönök azonban hazafelé vezető útján az értékeket lőfegyverre és puskaporra cserélte, amivel szándékában állt a szomszédos törzseket megtámadni, és rajtaütéseket szervezni. (micsoda jó keresztény tanítás :D )
A későbbiekben a maoriak felfedezték, hogy az európaiak hajlandók igen magas árat fizetni a levágott és mumifikált törzstagok tetovált fejeiért, akár fegyvert is adnak értük.
Apró kitérő: A magas rangú tagok akik moko-val rendelkeztek, haláluk után egyfajta megtiszteltetésben részesülhettek a törzs által. Fejüket vették, majd az agy és szemgolyó eltávolítását követően kitömték lenrosttal és gumival, azt követően cápaolajjal kezdték el tartósítani, illetve a napon szárították. Ezzel is az általuk szent testrészként kezelt fejet egyfajta erkélyként őrizték, megemlékezve a magas státusszal rendelkező törzstagok életére.
Ez újabb harcokat robbantott ki, és komoly belviszályt eredményezett, mivel a törzsek egymástól lopták az elhunyt tagok fejét vagy akár a lemészárolt ellenségeiket már kimondottan azzal a céllal támadták meg, hogy legyőzött ellenségeiket skalpolva tartósítsák a testrészt majd elcseréljék a nyugati világ kereskedőivel. Az európaiak a megszerzett ’ereklyéket’ magángyűjtőknek és a múzeumoknak adták tovább, sokkal magasabb áron. A legnagyobb gyűjteménnyel Horatio Robley rendelkezett, akinek 35 fej volt a birtokában. Ebből 30 a mai napig megtalálható a New York-i Természettudományi Múzeumban. Robley egy könyvet is írt Moko címmel, ami a maori tetoválások jelentésével is foglalkozik.
Folytatása következik...