Bevezetésként, hosszú több oldalas történeteket, és pszihológiai tanulmányokat lehetne hozni arról, hogyan és miért is dönt valaki amellett, hogy tetováltasson. Ezt rövidre zárnám néhány mondat erejéig, amit valószínűleg többen tudnak, de ha hirtelen nem is jutna az eszünkbe, némi gondolkodással rájöhetünk.
- A csoporthoz való tartozás, már az emberiség kezdete óta velünk van. A tetováltak egyfajta valósnak hihető közösséget alkotnak, bár attól, mert két emberen életre szóló minta jelenik meg még nem jelent örök barátságot, vagy bármilyen szoros köteléket. Hiszen, ha így lenne minden kutya gazdi barátságot kötne. Minden esetre egy közös témának megfelelő lehet.
- Lázadás a normák ellen. Mai napig ott bújik a dolog a háttérben, de azt kell mondani, egyre inkább fakul ez a nézet, mivel Európában, a nyugati társadalomban egyre elfogadottabbá válik a tetováltatás. Sokaknak még mindig életidegen, hogy tintát fecskendezzenek a bőrük alá, de a generációváltások nyomán egyre inkább kezd változni a világ és elfogadás jellemzi ezen a téren.
- Önkifejezési alap lehet, ahol az egyén olyan formában mutatkozik meg, amiben saját értékrendje, és felfogása szerint ez egy szükséges csatorna ahhoz, hogy kiteljesedhessen.
- Szexualitás. Igen, mivel sokan vannak, akik esztétikai okokból varratnak, hogy vonzóbbak legyenek. Maguk vagy mások szemében ez most nem lényeges, de minden esetben egyfajta külső megjelenés miatti elismerést szeretnének elérni. Nőként, vagy férfiként egyaránt igaz lehet.
Természetesen az említett okok mellett még van néhány de ezeket éreztem a leginkább kiemelendőnek részemről.
A minimáltól a Patchworkig
A tetováltatás a 21. századra kifejezetten divatossá vált. Ezzel szerintem nem lehet vitatkozni, hiszen egyes felmérések szerint, Európa lakosságának közel 20%-a rendelkezik valamilyen mintával, és Olaszország pedig kiemelkedi a többi tagállam közül, ahol majdnem a lakosság fele visel valahol tetoválást a testén. persze nem adnék erre eskütételt, de az interneten publikált adatok szerint ezt olvashatjuk.
Több tetovált és tetováló emberrel találkoztam már, elkerülhetetlen az a feltételezés vagy nézőpont, hogy bizony a bőrbe jutott mintának spirituális jelentősége van. Gondolok itt arra, hogy ha nincs jelentősége a tetkónak akkor bizony nem is érhet sokat egyesek szerint. A klasszikus témák, mint család, barátság, megemlékezés elveszett szeretteinkről sose fognak elkopni, de vannak ezeknél felületesen tekintve ’kevésbé fontos’ tetoválások. Bár ezzel vitatkoznék, hiszen minden minta kedves a viselőjének és se egyik, se másik nem kevesebb. Egyéni értékrendszerünk van, egyéni világlátással és szépérzékkel.
Emlékek a testen, amik így vagy úgy, de történeteket mesélhetnek. Napjainkban talán kijelenthetjük, hogy a minimál/line art stílusú minták hatalmas sikernek örvendenek. Kis méretük miatt elősegítik a tetoválás terjeszkedését, mivel egyre többen „mernek” tű alá feküdni. Apró minták, amiket könnyű elrejteni, és főként nőknek talán olyanok ezek, mint az ékszerek, amik díszítik a testet. Egy apró hullám a boka külsőjére, akár egy bokalánc, vagy egy szó ami erőt ad a könyök fölé akár egy karkötő, de egy kis virág az oldalra a melltartó pánt alá mint a nyaklánc medálja fényesedik ha előbukkan.
Amikor valaki az első mintája mellett dönt sokszor kicsiben kezdi. Nem tudja milyen lesz a fájdalom, nem akar kirívó lenne, ez valami új, ami örökre meg marad és talán kicsit néha az ismeretlen miatt félve tekint előre. Hiszen ezt már élete végéig viselnie kell. De ahogy mondani szokták ez egy lejtő, az első tetoválás után általában rá jön az ember, ez nem kibirhatatlan, tudja viselni, magáénak érzi és elindul. Elkezdi kipingálni a testét, és megjeleníteni képek formájában a személyiségét. Azt a személyiséget, ami akkor, abban az élethelyzetben tükrözi őt, de ha valaki előre látóan dönt, később is azonosulni fog tudni önmagával és tetoválásaival.
Tehát az első minimál/line art tetoválást, vagy kisebb méretű nem realisztikus alkotást egy újabb követi, és lehet, hogy szépen lassan elszaporodnak ezek az ember testén. Olyan lehet akár a hűtőmágnesek sokasága, amivel büszkén ki van tüntetve hűtőnk különféle címerekkel, hogy merre jártunk a világban.
Mivel az ismeretlen miatt sokan kicsiben kezdik, így előfordulhat, hogy később a mintát folytatná/bővítené, és idővel egy teli karos freskóval zárná le a dolgot, de a stílus jegyhez amit elkezdett, nehéz folytatást találni bizonyos esetekben. Ennek nyomán jelent meg az utóbbi 2 évben a kisméretű tetoválás gyűjtők egy új fajtája, akik patch work stílusban bontakoznak ki. Bár az, hogy új keletű lenne nem merném bizton állítani, hisz kezdetekben a 30-as években is akár még a szárnyukat próbáló tetováló szalonokban a korai művészek nem kezdtek bele hatalmas projektekbe, így ott is csak kisebb méretű tetkók voltak jelen. Részben a képzettség hiánya, de sokkal inkább a társadalmi megítélés játszott közre.
A patch work annyit tesz, hogy rengeteg önálló kisebb tetoválás van elhelyezve egymás mellé, és ahogy a korábban említett hűtő mi magunk is egyfajta ’mágnesek’ sokaságát aggatjuk magunkra. A patch work ugyan úgy lehet esztétikus és a maga stílusjegyeivel együtt szép. Emlékek ezek mind, amik polcra helyezett kis ereklyék az életutunkon.
A minimálok, és kis minták tökéletesek a gyűjtögetésre. Szerintem mindannyian tudunk azonosulni ezzel egy kicsit, hiszen ki ne gyűjtött volna valamit gyerekkorában, vagy akár felnőttként is. Számtalan meghatározó pillanat, érzés, és történet van az életünkben, amikre szeretnénk emlékezni, aki pedig a tetoválás kultúra érdeklődője az könnyen összekötheti ezt. Hiszen a nagyobb projektek (teljes hát vagy kar tetoválás egyetlen témára) remek tükrei egy-egy monumentális önkifejezésnek, az kis projektek ténylegesen képesek elmélyíteni az ember személyiségét a bőrén megmutatva.
Ezek teret engednek akár különböző művészek alkotásainak gyűjtésére, ha nem szeretnénk hónapokon át járni egy-egy szalonba, a bátrabbak akár több stílusú tetkót is vegyíthetnek egymás mellé, hiszen az út végén a patchwork lényegét ezek sokasága adja meg. Bár fontos figyelmeztetni, hogy ettől függetlenül itt sem árthat előre gondolkodni, hogy a végeredmény esztétikus egészt nyújtson.